Már el is érkezett a Valentin-nap, ahogy szokták mondani a szerelmesek napja. Sokan várják, sokan nem, de valójában mi is az értelme ennek? Megkérdezhetünk olyan embereket, akik kapcsolatban vannak, a fiúk is meg a lányok is mást mondanának rá, de akár olyanokat is, akik nem. Ahány ember annyi különböző elképzelés, vélemény van a Valentin-napról. De vajon hogyan is kezdődött el ez az egész?

 Szent Bálint, vagyis Valentin volt a szerelmesek, a jegyesek és a fiatal házasok védőszentje Angliában és Franciaországban. Segítette és megeskette a fiatal szerelmespárokat, még az olyanokat is, akiknek nem szabadott volna házasságra lépniük. Szent Bálintot február 14.-én végezték ki, így lett ez a Valentin-nap dátuma. Az angolszász országokban alakult ki eleinte ez az ünnep, majd a 20. század végétől kezdve világszerte terjedt el a szerelmesek napjaként.

 Talán nem meglepő, hogy a szingli lányok nagy része nyűgnek érzi ezt az eseményt. Egy újabb nap egyedül, mindenhol más párok boldogságát látva, amikor te csak próbálsz nem megfulladni a rózsaszín ködben, amit az orrod alá dörgölnek. Azok a szinglik - legfőképpen a lányok, hisz különösképpen nekik igazán fontos ez -, akik eltudnak tekinteni ettől, ugyanúgy ünnepelhetnék ezt a napot. Akár ez egy jó indok lehet egy csajos napra vagy bulizásra is. Senkinek sincs oka szomorkodni ilyenkor, akár van párjuk, akár nincs.

 Sokan úgy állnak hozzá, hogy ez egy olyan nap, amikor a szerelmet kell ünnepelni, ajándékot venni a másiknak, kimutatni az érzéseiket. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy nem ez az egyetlen nap, amikor szeretni kell a másikat, hiszen egy kapcsolat nem csak február 14.-én létezik. A párok is máshogy vélekednek erről. Szinte törvényszerű, hogy a lányok várják igazán a Valentin-napot, még azok is, akik egyébként nem annyira szeretnek romantikázni. Ha nem is mutatják ki, de a legtöbben titkon vágynak egy kicsivel több törődésre, akár egy csokor virágra. Annak ellenére, hogy persze szép hagyomány a Valentin-nap és egy jó ürügy különleges programok szervezésére, közben valahogy sokszor mégis erőltettnek tűnik. Sokan (legfőképpen a fiúk) úgy érezhetik, hogy ezen a napon kötelező valamit csinálniuk a párjukkal. Pedig nem csak ez az egy alkalom, amikor időt kell szakítani a másikra, hiszen az év többi részében is ugyanúgy értékelniük kell egymást a pároknak. Mindemellett ez leginkább a lányok napja. Nincs kimondva mégis róluk szól. A nők kapják a meglepetéseket, a virágokat és a férfiak figyelmét, míg ennek a kölcsönös szerelemről kéne szólnia.

 Nem elég, hogy a szinglik szívébe tőr kerül február 14-én, de már előtt is mindenhonnan csak erről lehet hallani. Hetekkel előtte is tele van a média a Valentin-nap közeledésével. Fiatalok körében Facebookon, Instagrammon, Twitteren és még több más közösségi oldalon is erről olvashatunk. Mindenhol bejegyzéseket, képeket láthatunk, ami sokak számára idegesítő lehet, persze van, akit felcsigáz, és ezek által csak még jobban várja. Viszont a sok poszt stresszes is lehet, hogy már hetekkel ezelőtt erre a napra kell gondolni. Mit fogunk csinálni? Mivel készüljünk a másiknak? Az, amit kitaláltunk biztosan jó lesz?

 Ebben az időszakban a virágok eladása lendül fel igazán, hiszen a legtöbb férfi gondol arra, hogy barátnőjét, vagy feleségét meglepje vele. Így igazából ez a legforgalmasabb nap a virágkereskedők számára. Vannak, akik még feljebb is viszik az árakat a nagyobb bevétel érdekében. Az emberek ezen a napon mind kimozdulnak, elmennek valamerre programot csinálni, így a város is sokkal zsúfoltabb lesz. A hét bármelyik napjára is esik ez az ünnep, akkor is mindenki ki fogja tenni a lábát otthonról, hiszen mégiscsak egyszer van ilyen egy évben.

Valentin-napnak is van egy sajátos kis története, hagyománya, amit több szempontból is meg lehet figyelni. Sokan szeretik, és sokan nem, akik tehetik megünneplik, a többieknek számára pedig ez is csupán 24 óra az évből, amin túl kell esni, aztán pedig csak megy tovább az élet.

Írta: Nagy Kinga

Why the vizsgaidő sucks?

 Minden félévben eljön az a nap, amikor a szokásosnál is nehezebben kelünk ki az ágyból. Amikor még a Nap is félve jön fel az égre, és az első lehetséges pillanatban le is lép onnan. Mindennapi közérzetünk egy 10-es skálán még a tanulmányi átlagunknál is alacsonyabb, a gyomrunkat pedig egy furcsa görcs húzza össze. Aztán eszünkbe jut a gondolat…. hát elkezdődött.

 Előre megtervezett, nagyon patent időrendünk szerint már a következő hónap felére mindennel végzünk. Akkora a magabiztosság, hogy az esti órákban már a leárazott repülőjegyeket nézegetjük, azon gondolkozván, hogy most akkor Athénba 20 ezerért vagy Rómába 30-ért. Az első napokban, hetekben még reménykedve, energiával telve ülünk le tanulni az előttünk lévő vizsgákra. Bátorsággal teli még valami programot is csinálunk pár naponta, hisz ráérünk még. Messze van még a következő időpont, ha meg elsőre nem, átmegyek máskor, gondoljuk.

 Tulajdonképpen az előbb leírt idilli képet mézesheteknek is nevezhetjük, egy kapcsolat elejének, amikor már látunk egy-két kivetnivalót a másikban, de semmi extrém nem történt.

 Aztán telnek múlnak a napok, és hát az első vizsgák előtt csak elcsábítottak a haverok arra az egy sörre, átmentünk dumálni, megnéztük azt a sorozatot, elolvastuk azt a könyvet. Hisz ez még belefér, nem? Természetesen a válasz nem is lehetne egyértelműbb csak mi naiv, szende egyetemista csemeték... Értelmes időtöltés helyett valamilyen felső égi áldásban bíztunk, esetleg abban, hogy az utolsó esti maratoni tűzoltás nem csak annyit tesz, mintha egy erdőtűzre ráborítanánk egy vödör vizet. Záros határidőn belül leesik a tantusz, hogy ezek közül egyik sem működik tartósan. Mondjuk az első, vagy az első néhány bukott vizsga után. Ilyenkor eljön a következő, talán legfontosabb momentum, és rájövünk, hogy nyakig ér, sőt egyes esetekben még hullámzik is. Szerencsésebbeknél még éppen időben van ez a pillanat és menthető a félév, de ami ezután jön az független a kimeneteltől. A hullámvasút a személytől függetlenül, csak van, aki a végén még ki is esik belőle.

 Újra nekiülünk, új vizsgaalkalmak, napra pontos időbeosztás tárgyanként, minden kiszámolva. Az elején, még talán úgy is érzi az ember, hogy ez tartható, megcsinálom, végig tanulom a maradék időt, két-három naponta megyek és megyek, lazán faszán de igazán...

 Na igen, ezt senki sem gondolta komolyan. Az idő teltével elkezdünk megváltozni, eluralkodik a koffein függőség, egy bögre kávé nélkül már a füzetet sem lehet kinyitni. A fény rosszabb hatással van ránk, mint egy 1000 éves vámpírra. Arról nem is szólva, hogy ha bárki meg meri kérdezni, hogy állnak a vizsgák, akkor azon kívül, hogy a vércukrunk mínuszba megy, az idegeink egy gyengén kifeszített kötélen kezdenek el táncolni, ami történetesen egy szakadék fölött lengedezik.

 Aztán egyszer csak vége, hőssé nyilvánítjuk magunkat, kimegyünk a napra, a levegőre. Természetesen szembe jön egy-két vizsgafelejtő esemény, a végtelenségig sajnáltatjuk magunkat egyéb hasonló sorsú egyedekkel közösen. Ezt követően megígérjük magunknak, barátainak és kb mindenkinek, aki véletlenül szembe jön, hogy a következő félévben minden megváltozik, ott leszünk az előadásokon, gyakorlatokon. Az első sorban csillogó szemekkel fogunk figyelni a tanárra, a házikat kivétel nélkül megcsináljuk (és nem csak elkérjük haveroktól), meg úgy általában több energiát fordítunk erre az egészre. Természetesen ez így is fog menni, a Mikulás pedig létezik, na és persze a húsvéti nyuszi is nemsokára hozza a tojásait. Sebaj, legalább már be van készítve az elvesztett krediteknek kijelölt üvegem, szóval töltök is bele egy keveset, mert még nem száradt ki teljesen a könnycsatornám.

                                                                                                                                                        Írta: Braun Dániel

 A hely megközelítése nagyon egyszerű, a Keleti pályaudvartól 24-es villamossal, de az M3-as metró vonalán megközelíthető a Nagyvárad tér, ahonnan csupán 5 percre található a szabadulószoba.  A hely maga nagyon hangulatos, a szobák egytől egyig egyediek. A személyzet kedvessége, humora pedig csak még hozzáad egy pluszt a játékélményhez. (Ez úton is köszönjük Gábornak, hogy ennyire szuper játékmesterünk volt!)

„Hatan vágtunk bele,hogy kijussunk a Cowboy szobából és egyáltalán nem volt könnyű dolgunk.Tudtuk,hogy elég alacsony a kijutási arány,de nagy izgalommal vetettük bele magunkat a játékba.Az alapvető koncepció szerint ebben a szobában nem is a kiszabadulás volt a lényeg,hanem,hogy megállítsuk az órát,mivel minden másodperc elteltével értékes dollárokat veszítettünk.A pénzt a banditák lopták el és a mi dolgunk volt őket megtalálni.1 óra alatt 6 rosszfiút kellett elkapnunk a két termen belül, különböző ügyességi és logikai feladatok megoldásával.Igaz,néha kicsit elvesztünk a feladványokban, de sok-sok kreativitással és csapatmunkával végül sikerült kinyitnunk az összes lakatot. Különösen izgalmas volt a végjáték,ugyanis csak 3 másodpercünk maradt, de mégis összehoztuk és nagyon örültünk a közös sikernek.”

                                                                                                                      Era

„Mézeskalács szobának is megvolt a saját története, mint az összes többi szobának. Onnan hogy bementünk Jancsi és Juliska meséjébe kerültünk be a gonosz banya Mézeskalácsból készült házába. Innentől mi is Jancsik és Juliskák lettünk. Első feladatunk az volt, hogy az egyik szobából át kellett jutnunk egy másikba. Viszont ehhez több rejtvényt kellett megoldanunk, amihez elengedhetetlen volt a csapatmunka. Mikor sikerült átjutnunk a másik szobába, ahol találkozhattunk a gonosz boszorkánnyal, már csak a kijutás volt a célunk. Ebben a szobában még nehezebb feladatokkal találtuk szembe magunkat, de ha segítségre szorultunk, akkor azt meg is kaptuk. Így végül sikerült is kiszabadulnunk a boszorkány házából.”                                                                                                                                       

 Kinga

„A bűvös torony szoba volt az egyik legnehezebb szoba, de szerencsére kijutottunk. A feladatunk a toronyban rekedt hercegnő kiszabadítása volt. Olyan feladatokkal kellett szembe néznünk, amelyek rendesen megtornáztatták az agyunkat. Több lakatot és logikai feladványt kellett megoldanunk a kijutásunk érdekében. Csapatban kellett dolgoznunk, a mi megoldásunk szerint, kisebb csoportokra osztottuk magunkat, és különböző feladatokat próbáltunk megoldani, annak érdekében, hogy minél előbb kijussunk és végezzünk a feladványokkal. A szoba nagyon nehéz volt, a segítségkérés elengedhetetlen volt, de ennek ellenére kijutottunk és a hercegnő is megmenekült.”

                                                                                                                      Fecsó

https://www.szabaduloszoba.hu/