Január 14-én tizedik alkalommal került megrendezésre az Anker’t bárban a Vegán Sunday Market, a Vegán Lettem és a Vegan Food Fest szervezésében. A rendezvénysorozat az egyetlen vegán piac Magyarországon, ahol nemcsak hús-, tej-, tojás- és mézmentes alternatívákat találhatunk mindennapi étkezéseinkhez, de segítséget és motivációt is nyújtanak nekünk különböző előadásokkal és kerekasztal beszélgetésekkel olyanok, akik már évek óta vegán életmódot folytatnak.

 A veganizmus egy állatvédő mozgalom. A vegánok mellőznek minden állati eredetű ételt, háztartási szert, kozmetikumot és alapvetően a „haszonállat” státusz eltörlésére törekednek.

 A programok között az első egy úgynevezett „kezdő vegán meetup” volt, Bergovecz László, Kakuk Bálint, Máté Boróka, Szűcs Péter, Tóth Zília és Gacsó Anikó szereplésével. Mindannyian vegán aktivisták, bár ahogy a beszélgetésből kiderült, minden vegán életmódot folytató ember aktivista is egyben, mivel már azzal is, hogy elmeséli a történetét, egyfajta gondolkodásmódot ismertet meg másokkal. A beszélgetésben volt szó a család és a barátok alkalmazkodásáról, illetve elutasításáról, az általános véleményekről és arról, hogy a legtöbben nagyon keveset tudnak a veganizmusról.

Számomra a legfontosabb pont az volt, hogy tisztáztuk, ez nem csak arról szól, hogy sajnáljuk az állatokat, mert nem élhetnek miattunk boldog életet. Ez ennél sokkal több. Nem kell az állatokat jobban szeretni bárminél, nem kell bántani azokat, akik nem így gondolkodnak. Csupán át kell gondolni, hogy szeretnék-e egy másik érző lénynek fájdalmat okozni, szeretném-e a cirkuszban és az állatkertben rácsok mögött látni őket, vagy szeretnék-e minden nap húst, tejtermékeket vagy tojást enni, hogyha megtehetem azt is, hogy ezeket mellőzöm. Ez tulajdonképpen a fejlődés része. Már nem vagyunk rászorulva arra, hogy állati eredetű ételeket együnk, mert a technológia és a tudomány lehetővé tette, hogy növényi alapú táplálkozással is ugyanazokat a vitaminokat és nyomelemeket vigyük a szervezetünkbe.

                            Vegán hamburger és fánk (VeganLove)

 Ezt követően Fodor Gábor arról beszélt, hogy egy jogász szemével mit jelent vegánnak lenni. Volt vegán baba-mama klub, ahol arról volt szó, hogy egy kisbaba számára a vegán életmód nem veszélyes, hiszen ugyanolyan egészséges kisgyerekek lesznek akárcsak a társaik. Szó esett arról is, hogy a magyarországi börtönökben és kórházakban mennyire siralmas a helyzet az étkeztetés szintjén, ahol a kötött protokoll miatt nem tehetik meg azt, hogy a különböző diétákra odafigyeljenek. Abból is kaphattunk ízelítőt, hogy a különböző zöldségekkel és gyümölcsökkel milyen anyagokat viszünk be és hogy ha valamilyen ételt „megkívánunk” a szervezetünk jelzi nekünk, hogy egy anyagból hiányt szenved. Azért kívánunk meg húst és tejtermékeket, mert a szervezetünk ezt szokta meg gyerekkorunkból, ezt kaptuk a kultúránkból és ha erre találunk alternatívát, az átállás sokkal könnyebb lesz.

 Bonifert Anna pszichológus az életmódváltás nehézségeiről beszélt nekünk. Elmondta, hogy ha valaki nem tudja elfogadni azt, hogy vegán vagy, az nem a te problémád, hanem az övé. Benne van valamilyen feszültség, ami gátolja ezt az elfogadást, de az egymás iránt táplált tisztelet segít legyőzni ezeket a gátakat. Amennyiben valaki érdeklődve fordul feléd és nem kritizálva, te is tisztelettel tudsz bánni vele. Nem kell követnie téged, ha nem akar, de nem is fog vissza abban, amit te szeretnél. Arról is mesélt, hogy sokan hibáztatják önmagukat azért, mert az életük nagy részében állati eredetű ételeket is ettek, vagy azért, mert sokszor visszaestek abba az életmódba, amit elhagyni szerettek volna. Szerinte ez nem megoldás semmire. Nem szabad elítélni azokat, akik húst esznek, ahogy magadat sem kell elítélni. Mindenki egy adott ponton van az életében, ahonnan fejlődik, továbblép, folytatja az útját.

Vegán Mac’n’cheese, fánk és limonádé (VeganLove)

 Ezután egy workshopon vettünk részt, ahol arról tanulhattunk, hogyan készítsünk „vajkrémet” vegán módon.

Az előadások mellett a klasszikus értelemben vett piac is jelen volt, ahol rengeteg vegán ételt lehetett megkóstolni: hamburgereket, süteményeket, csokit, pizzát. Ezen felül kozmetikumokkal, krémekkel, mosószerekkel is megismerkedhettünk és vásárolhattunk is belőlük.
                    Free-nom, vegán és allergénmentes édességek

http://free-nom.hu/

 Amellett, hogy segíti a vegánokat az életmódjuk fenntartásában és szélesíti a nem vegánok látókörét, közösséget is teremt a rendezvény. Rengeteg barát, ismerős volt a résztvevők között. Láthatóan állandó  a közönsége az ilyen eseményeknek, és a hasonló gondolkodás miatt egy támogató közösség alakult ki belőlük. Nagyon jó élmény volt ellátogatni a Sunday Market-re és meghallgatni a véleményeket, érdekességeket és személyes történeteket ezektől az emberektől. Sokat tanulhattam és feltehettem a kérdéseimet, egyik sem maradt megválaszolatlanul.

                                                                                                                                                                                                           Írta: Pógyor Fanni

Bizonyára veled is előfordult már, hogy úgy érezted néha, kevés a napi 24 óra, amivel gazdálkodnod kell. Hatványozottan érvényes ez, ha az egyetemi/főiskolai tanulmányokat munkával és egyéb elfoglaltságokkal, hobbikkal kell összehangolni.
Legújabb cikkünkhöz a Rage in Peace rock együttes frontemberével, Erdély Sándorral ültem le egy tea mellett beszélgetni, aki a zenéhez való kapcsolatába, terveibe avatott be engem. Arról is mesélt, hogy miként lehet a mindennapi rohanásba beiktatni a mindennapos zenélést és az állandó próbákat, valamint arról, hogy milyen lehetőségei vannak egy fiatal, kezdő zenésznek.

Mesélj egy picit magadról! Milyen kötődésed van a zenéhez, zenéléshez? Volt-e valaki/valami, ami erre ösztönzött?

Alapvetően elég muzikális családból származom, gyerekkorom óta körülvesz a zene. Többféle hangszeren játszottam az évek során, megtanultam hegedülni, furulyázni majd zongorázni is. A zongora egy időre háttérbe szorult, majd visszatért az életembe. Most már nem nagyon tudom elképzelni a napjaimat anélkül, hogy odaüljek a zongorám elé és gyakoroljak valamennyit. Tizenhárom éves koromban gitározni is elkezdtem, és ez a szerelem már 11 éve tart.

A Rage in Peace előtt is ismertétek egymást a tagokkal vagy a zenekar hozott össze titeket? Hogy kezdődött az egész?

A banda alapvetően öt tagból áll, ebből négyen a budaörsi Illyés Gyula Gimnáziumból ismerjük egymást. A tagok a 2014-es alapítás óta többször is váltották egymást, cserélődtek, volt olyan csapattag, aki külföldi tanulmányai miatt lépett ki, de akadt női basszusgitárosunk is. A jelenlegi ötfős brigád már két éve zenél közösen. Hantó Doma a mi szólógitárosunk, Mézes Ábel a dobok mögött ül, Kaiser Szilárd a basszusgitáros és Budai Benjámin pedig a billentyűs hangszereken játszik. A zenekarban én képviselem az énekes/ritmusgitáros vonalat.

 A zenekar neve elég ellentmondásos. Honnan a névválasztás?

Valóban ellentmondásos és ez direkt történt így. Nagyjából száz ötleten kellett átrágni magunkat, mire megtaláltuk a végső, mindenkinek megfelelő verziót. A basszusgitárosunk fejéből pattant ki az ötlet, ahogy ez lenni szokott, teljesen véletlenszerűen. Éppen bosszankodott valamin, amikor a kezébe került egy öngyújtó, rajta egy béke jellel. Így született meg a Rage in Peace elnevezés, mellyel a zenekar által is kifejezni kívánt kettőséget igyekszünk szimbolizálni.

A 2014-es alapítás óta több videoklip is készült, fellépésekre, koncertekre jártok. Mik a terveitek a zenekarral az elkövetkezendő öt évre?

Ha egy évvel ezelőtt kérdezel meg erről, még biztosan azt mondom, hogy rock sztár akarok lenni. Most azonban már máshogy látom a dolgot, és beláttam azt, hogy hosszú távon nem tudok majd csakis ebből megélni. Itthon különösen nehéz dolga van a hozzánk hasonló fiatal zenészeknek, főleg, ha angol szöveggel próbálkoznak érvényesülni a piacon. Mindenképpen szeretnénk kiadni majd egy nagylemezt, és ennek a fogadtatása és visszhangja döntené el, hogyan tovább.

Biztosan emlékszel még az első fellépésedre. Milyen élmény volt számodra, hogyan emlékszel vissza rá?

Abszolút kellemes élményként gondolok az első fellépésemre, ami 2011-ben történt, tizedik osztályos koromban. Az Illyés-napokon álltam színpadra az Edda „Hűtlen” című dalával. Mindezt azonban előző nap találtam ki, úgyhogy túl sok előkészület nem előzte meg a produkciómat. Utólag visszanézve a felvételt, még mindig nem értem, hogyan is gondoltam én azt akkor, de mégis olyan sok pozitív visszajelzést kaptam, hogy ennek hatására jelentkeztem az X-Faktor akkori szériájába. Amit a TV-ben láthatnak a nézők, az már a 4. kör a válogatója volt, itt ejtettek ki engem. A zsűri szerint nem volt megfelelő a stílusomhoz, hogy nem a legújabb slágereket adtam elő, hanem például Demjén-dalokkal próbálkoztam.

A zenéitek a ’70-’80-as évek stílusára hajaznak. Miért éppen ez fogott meg titeket?

Pontosabban a ’70-’80-as évek Amerikája az, ami leginkább jellemző a zenéinkre. Engem igazából egy régebbi, a Discovery csatorna által játszott sorozat indított el ezen az úton, ahol a műsorvezető különböző zenei korokat és stílusokat mutatott be epizódonként. Gyakorlatilag, ha belegondolsz, ez az akkori kor buli zenéje, a mai Martin Garrix-hez vagy Hardwell-hez tudnám hasonlítani. Abban az időben ezekre a zenékre buliztak a fiatalok, a csapból is ez folyt. Ez a közeg és a glam metal volt az, ami igazán megfogott és ez azóta is tart.

 Ha jól tudom, a dalszövegek írásával is foglalkozol. Ezek személyes tapasztalatok alapján íródnak vagy elhatárolod magad tőle?

Így van, a dalszövegeinket én írom, csakis személyes kötődésekkel születnek ezek a dalszövegek, ha nem is csak a saját élményeimből merítve, de mindenképpen a zenekar tagjai által átélt élethelyzetek ihletik őket. Azokat a dalokat és érzéseket tudjuk leginkább átadni a közönségnek, amelyek valamilyen szálon kötődnek is hozzánk.

 Hogy tudjátok összeegyeztetni a próbákat, fellépéseket egyéb elfoglaltságaitokkal, mint az egyetem és a munka?

Minden bandatagunk számára komoly logisztikát igényel az, hogy beleférjen az időnkbe a zenélés. Ahhoz, hogy például este 10-kor fellépjünk egy helyen, legkésőbb 6 órakor már a helyszínen kell lennünk, majd a koncert után hajnalban érünk haza. Ha jobban belegondolunk, közel 9-10 órát töltünk a helyen, amiből durván egy óra telik a zenéléssel. Legtöbbször napokba telik, mire egy-egy ilyen estét teljesen ki tudunk pihenni.

Vannak olyan tagjaink, akik egyszerre több zenekarhoz is tartoznak, nekik nyilván még nehezebb megoldani, hogy mindenre kellő időt tudjanak szakítani.

 Mi volt az eddigi legnagyobb elismerés, amit kaptatok? Mire vagytok a legbüszkébbek?

Mindegyikünk nevében mondhatom, hogy az eddigi legnagyobb elismerés és dicséret a Tankcsapda oszlopos alapítótagjától, Lukács Lacitól érkezett. A 2014-ben megjelent From Petto Monster nevet viselő, első EP lemezünk kapcsán érkezett tőle egy visszajelzés, ami meglehetősen pozitív volt és nagyon tetszett neki, amit hall. Ez akkoriban (és még most is) hatalmas dolog volt számunkra, hiszen nem gondoltuk, hogy a legelső albumunk ilyen fogadtatásban részesül majd. Főleg azt nem, hogy egy, a szakmában méltán elismert embertől.

Amikor először hallottunk a Paddy and the Rats nevű punk rock együttesről, meggyőződésünk volt a hangzás alapján, hogy ez egy külföldi banda. Aztán, amikor számunkra is kiderült, hogy egy hazai csapatról van szó, nagy vágyunk lett, hogy egyszer velük turnézhassunk. Így hatalmas élmény és lehetőség volt, amikor tavaly ősszel előzenekarként állhattunk színpadra.

 Mik a Rage in Peace tervei 2018-ra?

Jelenleg folyamatban van a” Hódítsuk meg Budapestet!” nevű pályázat megvalósítása, ami egy jótékonysági koncertsorozat lesz idén a fővárosban. A kezdeményezéshez bármilyen műfajt képviselő zenekar csatlakozhat, a célja, hogy Budapest különböző forgalmas pontjain - legyen az a Deák tér, Kálvin tér, és így tovább - koncerteket szerveznek. A tavaly nyáron, a Szabadság hídon megrendezett, nagy sikerű koncertünk után ezt egy újabb nagy lehetőségnek tekintjük. Egy ilyen rendezvényre ugyanis főleg az őszinte közönség látogat el, akiket megfog az általunk játszott zene, egyszerűen csak leragadnak és élvezik a zenénket.

 Azzal foglalkozhatsz, amit szeretsz. A zenélést munkaként vagy inkább hobbiként éled meg?

Tulajdonképpen valahol a kettő között félúton. Úgy gondolom, hogyha csak munkaként tekintenék rá, sokkal több időt venne igénybe. Ezen kívül, hogyha csak munka szempontjából fognám fel és kötelességet jelentene számomra, akkor elvesztené a varázsát. Manapság az egyéb elfoglaltságaim miatt kicsit talán kezd visszaszorulni számomra hobbi szintjére.

 Mit gondolsz, sikeressé válni vagy sikeresnek maradni nehezebb feladat manapság?

Mindenképpen sikeressé válni. A meglátásom szerint a zenei élet itthon eléggé beszűkült mostanra. A magyar társadalom nem kifejezetten egy befogadó közösség, a zenét tekintve meg pláne. Az emberek többsége meg sem próbálja a manapság népszerű, „buta zenéken” kívül befogadni, azt, amit hallanak, a komoly gondolatokat feszegető és mélyebb témával foglalkozó dalokkal szemben pedig meglehetősen elutasítóak.

Ezen kívül kevés az olyan hely Budapesten, ami lehetőséget nyújt komolyabb élőzenés koncertekre. Ráadásul, ha egy este például három együttes követi egymást a színpadon, a közönség jellemzően csak a legutolsót tiszteli meg a jelenlétével.

 Hol látod magad 5-10 év múlva? Csakis a zenével szeretnél foglalkozni vagy esetleg másik karrier is tervben van?

Ha kizárólag a zenével foglalkozik az ember, egy idő után megcsömörlik. Ahogy már említettem, hogyha csak munkaként állnék hozzá, hova tudnék menekülni, hogyha már nagyon elegem van mindenből és egy kis nyugalomra van szükségem? Ha nagyon besokallok a mindennapok során, akkor a zene egy külön szobát jelent számomra, egy ajtót, amit ha akarok, bezárhatok és olyankor senki nem zavar. Leülök a zongorám elé, vagy lemegyek a stúdióba pár órára énekelni és utána kitisztul a fejem. 5-10 éves távlatot tekintve örülnék, ha sikerülne évente nagyjából 50 koncertet összehozni a közönség számára, a megfelelő menedzsment segítségével, a megfelelő stílusban.

 Van-e valaki a szakmában, akit példaképnek tartasz? Esetleg a szakmán kívül?

Akire a szakmán belül abszolút felnézek, az Myles Kennedy, az Alter Bridge nevű rock együttes énekese és gitárosa. Nagyon szimpatikus számomra, hogy a sikerek ellenére megmaradt egy rendes, szerény embernek, aki képes még mindig a földön járni. Szerencsére többször is volt szerencsém ellátogatni a koncertjeire, ami még inkább megerősített abban, hogy szeretnék egyszer olyan jó lenni, mint ő.

Nyilván felnézek édesapámra, de soha nem a mások által elért eredmények és sikerek motiváltak. Nem akarok másokhoz hasonlítani. Ehelyett inkább mindent megteszek annak érdekében, hogy elérjem a céljaimat. Tudom, hogy nem mindenkinek fontos a sikeressé válás, de számomra abszolút az. Ehhez pedig elengedhetetlennek tartom a hitet és a kitartást.

Mit tudnál tanácsolni azoknak a művészeknek (legyen az zene, fotózás, filmezés…), akik elég tehetségesek, de valami mégis hátráltatja, visszatartja őket abban, hogy megmutathassák magukat?

Semmiképp ne hagyják ott az iskolát! Azt kell, hogy mondjam, sajnos sehol nincs mézeskalácsból a kerítés és a legtöbb céghez ma már diploma nélkül majdnem lehetetlen bekerülni.

Fel kell készülni arra, hogy az áldozatos munka ellenére gyakran nagyon sokáig várat magára a sikerélmény, és amikor végre azt hinné az ember, hogy végre történhet valami, még akkor sem fog. Türelmesnek kell lenni. Emiatt nagyon fontos a már említett hit és kitartás, de talán a leglényegesebb az alázat… anélkül nem működik a dolog!

 Hol találkozhat veletek legközelebb a közönség?

Legközelebb április 6-án, Budaörsön egy születésnapi buli keretein belül. A billentyűsünk negyed évszázados lesz, így a Rage in Peace, valamint Beni másik bandája és egy harmadik zenekar csap egy közös fellépést. Ezenkívül a „Hódítsuk meg Budapestet!” pályázat sikeressége esetén találkozhatunk majd a közeljövőben.

Ezúton is köszönjük Sanyinak, hogy időt szakított az interjúra és neki, valamint a Rage in Peace-nek is további sikeres menetelést kívánunk a siker felé!

Ha felkeltette érdeklődésedet a cikkünk, a következő linken belehallgathatsz a fiúk munkásságába!

https://www.youtube.com/watch?v=Pj2KAfS0_SI

https://www.youtube.com/watch?v=BAr5TXjnS_0

https://www.youtube.com/watch?v=rtzTuXpS83E

https://www.youtube.com/watch?v=Syrb45j-IIo

Nincs időd főzni a sok tanulás vagy a féktelen bulik miatt, de ennél valami igazán finomat? Eleged van már a gyorskajákból és az aluljárókban vásárolt pizza szeletekből? Unod már a menzai menüket?  Akkor a megoldás itt van a szomszédban.

A nemrégiben nyílt Erzsébetligeti Étterem tárt karokkal várja az éhező egyetemistákat. Hogy miért pont ők? A válasz nagyon egyszerű. Mindamellett, hogy rendkívül széleskörű a választék, teljesen friss alapanyagokat használnak nap, mint nap. Itt aztán tényleg mindenki megtalálhatja azt, amit igazán szeret.

Hétről hétre megújuló menüvel készül a vendéglő az odaérkező vendégek számára, melyet a hely facebook oldalán, vagy honlapukon is nyomon tudunk követni. Ez minden esetben egy rendkívül finom és minőségi előételt és főételt tartalmaz. A diák menüt, ami rántott csirkemell vagy rántott sajt választható körettel, mindössze 990 Ft-ért fogyaszthatjuk! Ráadásul, nem kell órákon át azon töprengenünk, hogy mit is válasszunk, hiszen elő is rendelhetünk a honlapon, akár az egész hétre, de ennek véglegesítéséhez, be kell mennünk az étterembe.  Ebben az esetben, még akciót is kapunk. Azon sem kell tovább aggódni, hogy lesz-e ülőhely, hiszen az asztalfoglalás lehetősége is adott számunkra.

Ha mindez nem lenne elég indok, az étterem, rendezvényszervezéssel is foglalkozik. Legyen szó szülinapi buliról, vagy egy zenés estről, a vendéglő csapata a kezdetektől fogva a segítségünkre van. Ügyelnek arra, hogy minden egyes apró részlet a helyén legyen és nagyszerűen érezzék magukat a vendégek az esemény elejétől a végéig.

Ha valami igazán különlegesre és ínycsiklandozóra vágysz, ne habozz, mindenképpen ugorj be. Hidd el, nem fogod megbánni!

További információért és ajánlatokért, látogassatok el az étterem honlapjára vagy facebook oldalára: 

https://erzsebetligetietterem.hu/
https://www.facebook.com/ErzsebetligetiEtteremEsRendezvenyhaz/