Kincsem, a legyőzhetetlen „csodakanca”

Kincsem, a legyőzhetetlen „csodakanca”

 

A március 16-án debütált „Kincsem”, az elmúlt évtized egyik legsikeresebb közönségfilmje. Közel 60 éve nem készült ilyen sikert arató magyar film, mint a Kincsem, ami nem mellesleg az eddigi legnagyobb költségvetésű magyar filmünk is egyben.

 Írta: Varga Nikoletta

A csodakancáról szóló film, közel 3 milliárd forintból jött létre: 2 milliárd 78 millió forintos állami támogatást kapott a Magyar Nemzeti Filmalaptól és összesen 3 milliárd forint volt a költségvetése. A filmre már az első héten több mint 72 ezer jegyet adtak el, ami megközelítőleg 100 millió forintot hozott.

 

 

 

De miről is szól pontosan a film? 

A történet az 1848-49es szabadságharc leverését követően kezdődik, amikor Blaskovich Ernő édesapját árulónak titulálják, majd Otto von Oettingen osztrák főnemest küldik Blaskovich Bertalan letartóztatására. Blaskovich Bertalan ellenállásának eredménye, hogy a férfit gyermeke szeme láttára végzik ki. A báró ekkor ajándékul kapja a kastélyt és vele a birtokot, így lányával Klarával, Ernőt kisemmizve küldik el egykori otthonából.

Az igazi történetet 25 évvel később ismerjük meg: Ernő ekkor már szert tett egy kisebb vagyonra, ugyanakkor kicsapongó életet él, halmozza a nőket és azt a kevés vagyonát is (amit jóformán kölcsönökből nyer) elszórja.

Egy nap megjelenik élete nagy lehetősége, Kincsem. Innentől kezdve 180°os fordulatot vesz az élete, és sikert sikerre halmoz. A történetet tovább bonyolítja a báró lányával, Klarával való egyre jobban elmélyülő viszonya.

 

Kritika

 A filmben láthatunk néhány kínos jelenetet, aminek véleményem szerint semmi keresnivalója nincsen egy, az 1800-as években játszódó történetben. Példaként megemlítve, kissé infantilis, amikor Klara unalmában elkezdi énekelni Fluortól a „Mizu” szövegét, illetve a film stílusát tekintve, egy XIX. századi kosztümös táncjelenethez nekem már nem tolerálható egy XXI. századi, modern koreográfia.

 

Szerethető filmnek bizonyul, még a bakik ellenére is!

A filmet több lóval játszatták le, ami alapvetően nem is lenne probléma (őszintén szólva én sem vettem észre), de több, a lovas körökben érdekelt ember véleménye szerint, van olyan kép, ahol látszik a filmbeli „Kincsem hímvesszője”. Valamint azt is kifogásolták, hogy más fajtákat is használtak az angol telivéren kívül, melyeknek a színük (és úgynevezett jegyeik) is eltérőek. 

Herendi Gábor a „Bors”-nak a következőt nyilatkozta: „Szemet hunytunk afelett, hogy néha valóban nem telivér vagy esetleg nem kanca játszotta Kincsemet, ezzel vállalva annak a kockázatát, hogy a jó szemű lószakértők ezt észreveszik. A nagyközönség, akiknek a film készült, eddig ezt a problémát nem jelezték”.

Egyes jeleneteknél képtelen lett volna egy angol telivérrel forgatni, hiszen ez a fajta szinte képtelen egyhelyben megmaradni. Másrészről minden ló, más érzelmeket tud „jól” kifejezni, így érthető, hogy több lóra volt szükség, viszont utólag az ember sajnos már akarva-akaratlan is észreveszi ezeket a bakikat.

 

Vélemény 

Összességében Herendi Gábor filmje, a Kincsem minden kritika ellenére, egy igazán szórakoztató és izgalmas filmnek bizonyult, még ha nem is a tényszerűséget, hanem a kalandot és szerelmet állítja a középpontba.