Divatos dolog manapság szidni az újonnan megjelent adaptációt, A szürke ötven árnyalata című filmet. Az esetek igen túlnyomó többségében negatív vélemények születnek. A nézők panaszkodnak a mozivásznon ízléstelenül megjelenő pornográfia, a történet lapossága, a színészi játékok és a rosszul kiválasztott szereplők miatt.

Írta: Somay Eszter 

Nyilvánvaló volt, hogy a filmmel kapcsolatban szélsőséges vélemények fognak születni. Nem szerettem volna, hogy a kritikák befolyásoljanak, így a premier előtti vetítésre mentem el. Tudtam, hogy sok meglepetés nem érhet az eseményt illetően, hisz olvastam a könyvet, aminek bár nem volt túl sok irodalmi értéke, be kell látnom, lekötött. Annak, aki nem olvasta a könyvet nehéz lehet megérteni,hogy valójában nem a szexuális töltet az, ami miatt nők százezrei kedvence lett.

Izgatott nők, két óra szenvedésre felkészült férfiak. Csalódás, hogy szinkronosan kell nézni, mivel felirat nem készült a filmhez. Hatásos kezdés, annál is hatásosabb jelenetek,amiket főleg zenei aláfestéssel,valamint látványokkal tudtak elérni. Legyen itt szó a repülőből látható tájról,a luxusvilláról vagy épp Jamie Dornanról. Ana beesik az ajtón Mr Tökélyhez sietve. Ezt már a könyvben is elcsépeltnek tartottam. Nem tetszik. Lapos jelenetek követik egymást, amit a könyvben is csak Ana gondolatai, melyek az olvasó számára „hallhatóak” voltak, fűszerezték meg. Nem lehet könnyű ezt filmen keresztül visszaadni.

Meglepetésként ér, hogy a többi nézővel együtt nevetek, mert a rendezőnek azért sikerült egy-két poént beszúrnia az erőltetettség határain belül is. A negyvenedik perc környékén kerül sor az első szexjelentre, amit nálunk felszisszenések kísérnek. A pornótól nagyon távol álló jelenetek váltakoznak. A könyvben lévő legmeredekebb pillanatot a filmben meg sem jelenítik. Szájharapdálások, valamit mondónak tervezett tekintetek és nyilván a kihagyhatatlan erotikus légkör mentén elérkezünk a második óra végéhez is.

Hiányérzet lehet bennünk. Már azt mondanánk, többet vártunk volna.

Én is a számat húzom. Aztán hazafele még egyszer végiggondolom a látottakat és rá kell jöjjek, hogy a könyvben olvasott történetet láttam a vásznon. Se többet, se kevesebbet. Hisz ez az adaptáció. Nem a film hibája, hogy nem tetszett. Be kell látnom, ebből a könyvből aligha lehetett volna többet kihozni. Tény az is, amit mindenki megállapít, miszerint a főhősnőnk végig a száját harapdálta, főhősünk pedig megállás nélkül hunyorgott. Furcsa is lett volna, ha mást csinálnak. Talán egy egészen új történet kerekedne, ha eltérnének a könyvben írottaktól. Még a végén cselekménye is lenne.

Szintén a könyvben kezdődnek,de a filmben teljesednek ki a különböző márkák reklámjai. Rengeteg terméknek a reklámjával találkozunk mind a könyvben,mind a filmben. Autómárkától kezdve az elektronikus felszerelések márkájáig minden feltűnik.

Ez a film tökéletes példája a tipikusan egyszer nézhető, könnyen befogadható filmeknek. Anastasia Steele egy teljesen hétköznapi lány. Egyszerűségének hála rengetegen tudnak vele azonosulni. Ebben rejlik a könyv és a film ereje is.