Sokszor dobálózunk olyan szavakkal, mint a paranoiás vagy skizofrén, anélkül, hogy a valós jelentésüket tudnánk. Ezzel talán nincs is baj, az emberiség ilyen. Viszont van egy mentális betegség, aminek a szikrája a legtöbbünkben megtalálható, és ha nem tudjuk a fejünkből elűzni a gondolatot, akkor nem csak saját, hanem mások egészségét is kockáztathatjuk. Volt erre példa a történelemben, az egyik esetről film is készült, amit most Foxcatcher címmel lehet látni a mozikban.

Írta: SteinKrisz

John du Pont, egy gazdag család utolsó leszármazottja a família hatalmas farmján töltötte mindennapjait. Nem voltak barátai, csak a személyzet, illetve a szívében az a gondolat, hogy az Egyesült Államok újra dicsőségben fog úszni, már ami a sportot illeti. Szerencséjére volt egy sportág, ami hatalmas eredményeket hozott a közelmúltban, mégsem kapott kellő figyelmet, így tudott ebbe még egy utolsó életet lehelni, és ahogy ő fogalmazott, reményt adni Amerikának. Ez a sportág a birkózás, amiben egy testvérpár, a Schultz testvérek kiemelkedően eredményesen szerepeltek. A ’84-es olimpián mind Mark Schultz, mind David Schultz aranyéremmel hagyta el a küzdőteret, mégsem kapták meg azokat a juttatásokat, amiket egy hozzájuk hasonló sportoló megérdemel, és itt most nem csak az anyagiakról van szó. Mr. du Pont leszerződtette a fiatalabbik testvért és segítségével egy olyan birkózó egyesületet hozott létre, ami már presztízst jelentett és támogatást adott a sportág kiemelkedő művelőinek. Később az idősebbik Schultz is a farmra költözött a családjával, így megerősítve a már működő egységet.

Ez mind szép és jó lett volna, ha du Pontnak nem lett volna egy olyan defektje, hogy lenyűgözze édesanyját! A csapatát folyamatosan hagyták el a birkózók, ő úgy gondolta, miatta, pedig azok csak új kihívásokat kerestek. Végig megbújt benne a gondolat, hogy nem tisztelik sem őt, sem azt, amitfelépített, csak a pénze és a befolyása miatt másztak fel a hátán. A filmben nagyon jól kivehetőek ezek a momentumok, mikor John eltűnődik magán és az életén, hogy talán mégsem minden fenékig tejfel.

Annyira elbizonytalanította őt a gondolat, hogy talán (!!) kihasználják, hogy egy ponton betelt nála a pohár és gyilkosságba keveredett. A film már nem beszél erről, de du Pont három napig volt bezárkózva a házába, mire a rendőrség elkapta. A bíróságon mentális betegség gyanújával védekezett, később meg is állapították nála, hogy paranoid személyiségzavarral küzdött. John du Pont 1996-ban életfogytig tartó börtönbüntetést kapott, majd 2010 decemberében a börtönben ért véget az élete.

A du Pont eset után többen szólaltak fel, akik ismerték a milliárdost, hogy a betegség jelei már korábban fellelhetőek voltak. Az első felesége azt állította, hogy du Pont fegyvert szorított a homlokához, mikor közölte vele, hogy el akar válni. Egy, a gyilkosságot megelőző hónapban a Foxcacthert elhagyó birkózó szerint John rá is pisztolyt szegezett, mikor a távozását bejelentette. A ’96-ban olimpiai aranyat nyerő Kurt Angle is elmondta, hogy látni lehetett a tüneteket, hiszen du Pont állandóan fegyverrel mászkált mindenhova és mindenkire furán tekintett, mintha már direkt kereste volna az árulkodó jeleket.

Persze nem voltak árulkodó jelek, sőt, egyáltalán jelek sem voltak. Csak van az a gondolat, ami nem hagy nyugodni, elkezd szétáradni, és a gondolatból egyszer csak egy (tév)eszme lesz, ami alapján az ember éli az életét. Pedig nem mindenki utazik a pénzre, meg a hírnévre!