Az emberiség szereti magát abban a tévképzetben ringatni, hogy minden más élőlény felé emelkedünk puszta létünkkel. Ez sok szempontból így is van, viszont ugyan úgy szükségünk van táplálékra, vagy alvásra, mint minden más a Földön élő fajnak.

Alvás közben testünk regenerálódik, feldolgozza a napközben tanult ismereteket és helyre teszi a különböző érzelmi behatásokat. Gondoljunk csak bele, hogy egy csúnya veszekedés után másnap, ha nem is jobb kedvvel, de tisztább látással kelünk. Na de mi történik, ha nem teszünk eleget ennek a létfontosságú szükségletnek? Igen, extrém esetekben valóban meghalhatunk, de ne szaladjunk ennyire előre. Kisebb megvonásoknál csökkenhet a koncentrációs készségünk, romolhat a reakció időnk, valamint nem utolsó sorban sokkal ingerlékenyebbek leszünk.

Fáradt emberiség

A müncheni Ludwig-Maximilans egyetem kutatói egy nagyszabású felmérés alapján megállapították, hogy a megkérdezettek közel 70%-a kialvatlan. Ez nagy vonalakban, kellő becsléssel azt jelentheti, hogy a hasonló berendezkedésű országokban világszerte túl keveset alszanak az emberek. Magyarán a mai társadalmakban ismeretlen a biológiailag optimalizált alvás mennyisége, gyakorlatilag szokásunkká vált, hogy lefekszünk valamikor, majd egy teljesen természetellenes pillanatban felkelünk és csodálkozunk, hogy valami nem okés.

Alszunk, de hogyan?

Úgy tűnhet, hogy az ember vagy alszik, vagy ébren van, ennél azonban összetettebb a dolog. Nagyjából másfél órás fázisokra osztható fel ez az állapot, a ciklusok pedig további stádiumokra bonthatók. Ne aggódj, nem olyan bonyolult, mint hangzik. Van, amikor szenderegsz, felszínesen alszol, mélyen alszol, illetve álmodsz, a másfél órás ciklusokban pedig ezek váltakoznak. De valamit nagyon elronthatsz.

Miért olyan nehéz felkelni?

Az előbb említett ciklusok elején szenderedünk álomba, a ciklus végén pedig az álmodás után éberebbek leszünk. Így akkor, ha egy újabb megkezdett ciklus elején kelünk fel, sokkal jobban kizökkentjük szervezetünket, mintha az előző ciklus végén ébredtünk volna. Jó példa erre a telefon képernyőjén csábítóan megjelenő szundi gomb. Ha megnyomjuk, a következő történik: elindul egy újabb alvási ciklus, majd az ébresztő újbóli megszólalása akkor ér minket, mikor egyre mélyebbre hatolnánk az alvásban. Majd rányomunk a gombra megint, és folytatjuk szervezetünk teljes összezavarását.

Sunyi redőny

Az alvás elősegítése érdekében szervezetünk egy kimondhatatlan nevű hormont termel, amely fény hatására megszűnik. A biológiailag tervezett ébredés ugyanis összeköthető a napfelkeltével, tekintve hogy nem vagyunk éjjeli állatok. De mi történik akkor, mikor a redőnyt leeresztve felébredünk valamikor a sötétségben? Szervezetünk tele van az alvást segítő hormonokkal, így felkelés után is órákig küzdünk még az álmatagsággal, ahelyett, hogy a fény már keltegetne minket egy ideje.

4 napos munkhét

A Microsoft tesztelte a 4 napos munkahetet tokiói központjában. A dolgozók augusztusban megkaptak minden pénteket szabadnapnak azonos fizetés mellett, az eredmény pedig magáért beszél. A munkavállók termelékenysége 40%-kal nőtt, a vállalat energiafelhasználása 23%-kal csökkent, a kinyomtatott iratok száma pedig 58%-kal csökkent. De hogyan is tartozik ide az alvás? Úgy, hogy a kellő pihenés egyrészt brutális mennyiségű pénzt termel, másrészt hatalmas összegeket spórol meg. Bár nem valószínű, hogy holnaptól világszerte elterjed az új struktúra, de jól szemlélteti, hogy milyen pozitív hatásai vannak egy kipihentebb életformának.

Érdemes lehet tehát kicsit számolgatni mielőtt nyugovóra térünk, mert lehet, hogyha fél órával később fekszünk le, másnap könnyebben kelünk és kipihentebbek is leszünk. Aludni jó, aludni kell, csináld okosan!

Írta: Pécsi Bálint