Amikor a reflektorok az énekes felé fordulnak, akkor felmerül bennem egy kérdés. Vajon ismerik azt a sok tehetséges zenészt, akik a produkció mögött állnak? Több helyen is megállják helyüket, miközben nem is hinnénk, mennyi ismert előadó mellett tevékenykednek. Szemléltetni szeretném ezzel az interjúsorozattal, hogy ez a pár kiemelkedő zenész hogyan lépett erre az útra, mit gondol a jelen zenei helyzetéről, valamint mennyire sokszínűek.

Demko Gergő fiatal kora ellenére jó ideje a zenei életben mozog. 16 éves kora óta halmozza a sikereket. Olyan neves előadók mellett bukkan fel állandó jelleggel, mint Vastag Csaba, Kulka János, Nagy Adri, vagy említhetjük akár Rúzsa Magdit és a Bon Bon zenekart is. Interjúnkból kiderül, hogy 24 évesen hogy juthat el egy zongorista idáig, vegyítve a tehetséget a szerencsével, kitartással.

Írta: Pintér Petra

Mielőtt ténylegesen elkezdtél zenekarban játszani, milyen próbálkozásaid voltak?
Fél komoly tini rock zenekaros próbálkozásaink hobbi szinten kezdődtek, még tizenéves korunk elején. Gyakorlatilag a tesómmal voltunk ketten billentyűsök, bár ő sokkal ügyesebb zongorista volt, mint én. Persze a midi alapokat sem hagytuk ki, amikre playbackeltünk. Nyilván két zongora nincs egy zenekarban, így minden a gitárral és az énekkel kezdődött. Aztán ez abbamaradt, jöttek a zeneiskolás évek, ahol a billentyű dominált.

Mielőtt ténylegesen elkezdtél zenekarban játszani, milyen próbálkozásaid voltak?
Fél komoly tini rock zenekaros próbálkozásaink hobbi szinten kezdődtek, még tizenéves korunk elején. Gyakorlatilag a tesómmal voltunk ketten billentyűsök, bár ő sokkal ügyesebb zongorista volt, mint én. Persze a midi alapokat sem hagytuk ki, amikre playbackeltünk. Nyilván két zongora nincs egy zenekarban, így minden a gitárral és az énekkel kezdődött. Aztán ez abbamaradt, jöttek a konzis évek, ahol a billentyű dominált.

Mennyire hoztad magaddal a zene szeretetét a családodból?
Nálunk mindenki foglalkozott valamilyen formában zenével. A szüleim kórusban énekelnek, a keresztapám az idők kezdete óta zongorista, így az ő zenei impulzusai adták a legnagyobb inspirációt számomra. Az öcsém tanult hegedülni, zongorázik, de inkább a képzőművészet irányába fordult, szóval maradtunk a művészeti ágakon. Nagy jelentőséggel bír a nagypapám ebben a történetben, hiszen ő általa maradhatott ilyen jelentőségteljes ez a vonal a családban. Szegény sorsban nőtt fel, ahol nem volt lehetősége zenét tanulni, de minden erejével szerette volna megtartani a zene fontosságát köztünk. Neki köszönhetjük főként, hogy tovább adta ezt a jó szokást.

Melyik volt az első olyan lehetőséged, ami arra ösztönzött, hogy komolyabban foglalkozz a zenével?
A saját hülyeségem főként, mert a fejembe vettem, onnantól pedig nincs visszaút. Volt egy szaxofonos lakótársam, aki egy big band-ben játszott, próbált engem is beszervezni. Nagy nehézségek árán kerültem be, mivel a zenekarvezető nem igazán rajongott egy tizenéves tagért. Fél évre rá egy koncert alkalmával Szolnoki Peti feltűnt a szemem sarkában. Ezen az eseményen Peti vendég volt, és igazán meglepett, amikor elkérte a telefonszámomat. Ez volt az első jele annak, hogy ezzel komolyabban kellene foglalkozzak.

Több stílusban is remekelsz, de ha választani kéne, mégis melyik áll hozzád a legközelebb?
A sok műfaj között az ember néha elveszti a fonalat. Ha a legnagyobb előadókat nézzük, azok a dolgok lettek a legsikeresebbek, amik belülről fakadtak, ösztönösen. Sok idő telt el, mire megfejtettem, hogy hozzám a rock zene áll a legközelebb.

Ha ez áll a szívedhez a legközelebb, milyen formában szeretnéd tovább vinni ezt a stílust a saját karrieredben?
Amikor felkerültem a konzervatóriumba, 3 évig nem is vettem a kezembe gitárt. Ha egyszer lesz saját zenekarom, mindenképp énekelni és gitározni szeretnék benne.

Mint zongoratanár, hogy éled meg a tudásod átadásának folyamatát?
Amikor Bősze Bea megkeresett a Hangképző lehetőségével, az volt a legszimpatikusabb, hogy saját elképzeléseim szerint taníthatok, mintatanterv nélkül, szabadon. Szolnoki Petitől meg is kaptam hozzáfűzésként, hogy „Vak vezet világtalant”.  A társadalom úgy gondolkozik a zenéről, mintha fiókokban lenne. Egyikben a pop, másikban r’n’b, rock, stb. Egyrészt nincs átjárhatóság a stílusok között, másrészt nem helyezik mindig jó helyre a hangsúlyt. Túl van bonyolítva. Arról nincs szó, hogy milyen a dal lüktetése, harmóniája, amit egyéniségedhez mérten játszhatsz el. Erre szeretném leginkább rávezetni a tanítványaimat.

Teljesen kezdőket, nagyon fiatalokat is tanítasz. Az első pár alkalom során érződik, hogy megvan bennük a tehetség?
Ha leül a zongorához és játszik 3 hangot, általában már ott eldől. Elsősorban zenélni szeretném megtanítani őket, nem feltétlenül ”matekozni”. Néha úgy érzem, hogy saját magam látom bennük. Fiatalon még én sem tudtam, hogy ez engem belül ennyire érdekel. Nyilván, amikor tizenévesen elkezdik a fiúkat érdekelni a lányok, nem az az első, hogy Mozartot gyakorolj a zenesuliban. (Bár ha gitár lóg rajtad az elég vagány). Rá kellett jönnöm, hogy az a menő, amit annak gondolsz. Ha ők még nem is látják kívülről, mi érezzük a tehetségüket.

Elég fiatalnak számítasz a magyar zeneiparban. Ennek vannak előnyei, hátrányai?
Persze! A hátránya, hogy állandóan a véremet szívják, az előnyei pedig, hogy én is megtehetem ezt azzal, aki „öreg”. Nem is tűnt fel, de azt hallottam, hogy büszkék arra, hogy ilyen fiatalon ezt csinálom. Mindenképp előny, hogy csomó dolgot megtapasztalhattam, amit esetleg mások harmincas éveikben. Minél több idő áll a rendelkezésedre, annál jobb. Így én is örülök, hogy ilyen hamar eljuthattam erre a szintre.

Szerinted a zenélés az egy olyan életforma, amit idősebb korban is lehet vállalni?
Abszolút! Nekem az egyik ideálom ezen a területen Keith Richards a Rolling Stonesból. Eleve nem értem, hogy van még életben ennyi idősen! Még mindig ott állnak a színpadon, arénákat megtöltve, és mindenkinek boldogságot okoznak, miközben maguk is azok. Ha ilyet lehet, akkor én is ott szeretnék maradni a színpadon amíg le nem visznek onnan. Meglátásom szerint, néhányan úgy vannak ezzel, hogyha elkezdenek öregedni, beüt egyfajta kapuzárási pánik. Ebből fakadóan kétségbeesésükben kellemetlen, abszurd dolgokat tesznek. Ilyen biztosan nem szeretnék lenni. Ameddig szeretnek hallgatni, és számítanak rám, addig ösztönösen szeretném tovább vinni ezt a hivatást.

Mely előadók tettek rád akkora benyomást, hogy mai napig inspiráljanak?
Az én világom sok mindenből tevődik össze. Bármilyen műfajról legyen szó, több előadó zenéjéből táplálkozom. A Ray Charles-féle ősi blues vonal első volt számomra, ami szívem zenéje lett. (A nagybátyám által értek még hatások, főleg ebben a stílusban). Michael Jackson nagy kedvencem, Eric Claptont is említhetném. A rock zenéhez visszakanyarodva Richie Sambora (aki amúgy Bon Jovi gitárosa volt évekig), egy olyan ikon, aki az én szememben a legnagyobbak között van, példaképnek is nagyszerű. A zenehallgatásom is hasonló. Az autóban kötelező lennie Bon Jovi, AC/DC lemeznek, Scorpionsnak, Nickelbacknek, a rockon keresztül a latin dalokig.

Azt gondolom, hogy a zenének minden földrészen van jövője. Aki ezzel szeretne tiszta szívéből foglalkozni, az előbb utóbb utat fog törni magának. Ez nap, mint nap be is igazolódik.

Koncertek a közeljövőben:

• Február 14 – Bon Bon szimfonikus koncert – Kongresszusi Központ
• Február 20 - Kulka János – Belvárosi Színház
• Március 2 – Ez a hely! című eladás – Kulka János estje – Belvárosi Színház