Miért nem olyan a vélemény, mint a szervezetet elhagyó metángáz?

  Még mielőtt bárki megijed, a cikk nem az emberi szervezet működéséről fog szólni. A kritikák megfogalmazásának fontosságáról és a véleménynyilvánítás erejéről szól a mai értekezés. Természetesen nem arra gondolok, mint amit nagyon sokan napjainkban tesznek kritizálás címszó alatt, mégpedig, hogy bármely pozitívum kiemelése és/vagy alternatíva vagy javítási lehetőség említése nélkül a földbe döngölnek egy-egy filmet, embert vagy bármit, amit jellemez. Nem, a savazás nem ebbe a műfajba tartozik, bármilyen jó is lehet, ha utálkozik az ember, ami mostanában úgyis nagyon divatos közös cselekvés.

Szóval mire is gondol a költő?

 Természetesen arra a véleménynyilvánításra, amelyet gondos felkészülés, vagy már meglévő háttértudás előz meg, arra, amikor olyan gondolatot oszt meg valaki a közvéleménnyel, amit előtte végig gondolt, és nem egy hirtelen felindulást, amit csak odaköpött az internet egyik eldugott bugyrába. Olyan megszólalásokról beszélek, amiket, ha valaki elolvas, akkor abból érdemes információkat tud meg, egy jól felállított értékrendszert ismer meg, amiből az alkotó tud tovább dolgozni és most jön a legfontosabb rész, akár változtat is az eddigi metódusain.

Hihetetlennek tűnik ugye? Egy ember véleménye a netsztyeppék végtelenében?

   „Mi értelme lenne, úgy sem érdekel senkit.” – szokták mondani sokan, elveszik a tömegben, mint kezdő vidéki bulizó a budapesti éjszakában. Na, de azért álljon meg a díszmenet, gyászmenet, meg mindenki, aki bármerre is mendegél mostanában. Baromi nagy klisének hangzik az, hogy „Kit érdekel a véleményem?” – mondta több millió ember, és az ilyen, ehhez hasonló nagy megmondások. De hölgyeim és uraim, van egy nagy újításom ezzel kapcsolatban, akármennyire még leírni is rossz volt a kicsivel szembeni gondolatot, mert annyira kiakadt a cringe méterem, de az a sajnálatos helyzet, hogy attól még igaz. A legtöbb olvasó most biztos ráncolja a homlokát, meg gondolatban már új szállást keres nekem, vagy egy melegebb éghajlaton, vagy esetleg egy zavarodott embereket gyűjtő intézetben. Na de sebaj, nézzünk példákat arra, hogy felhasználók, vagy esetleg fogyasztók, a sokszoros véleménynyilvánítás útján változtatni tudtak a dolgok menetén.

   A szórakoztatóiparból fogok ihletet meríteni, ugyanis szerintem ezen keresztül követhető legegyszerűbben a gondolatmenet. Ezenkívül itt felmerül még egy érdekes kérdés, mégpedig a hivatásos kritikusok és az általuk felállított vélemény, valamint a közönségízlés kérdése, de erről később. Szóval, mi a példa arra, hogy emberi vélemények miatt valami változott ebben a hatalmas iparban? Nem is kell sokat visszamenni az időben. Egy éve, amikor az Electronic Arts úgy gondolta, hogy nagyon sok pénzt szeretne keresni, piacra dobta legújabb Star Wars játékát. A cég vezetői tavaly októberben már dörzsölhették a tenyerüket, ugyanis rendkívül várt játék volt a Battlefront II. A helyzet viszont az, hogy homokszem került a gépezetbe, ugyanis az általuk implementált mikrotranzakciós gazdasági modellt a felhasználók nem igazán kedvelték, és ez még egy enyhe kifejezés volt.

   A játékosok a közösségi média összes felületén hallatták a hangjukat, a kritikus oldalakon volt olyan pillanat, amikor a program 0,8 ponton állt (a 10-ből). Tulajdonképpen amerre nézett az ember gamer közösségekben, csak a vásárlók elégedetlenségét látta. Ennek visszhangjaként az eladások visszaestek, az EA részvényei pedig vészes zuhanásba kezdtek, egyes országokban pedig online hazárdírozással vádolták meg a vállalatot, amit már nem lehetett csak egy kézlegyintéssel elintézni. Nem sokkal az elégedetlenségi hullám után a játékot teljesen újragondolták és eltávolították a felhasználók által nem kedvelt részeket. Ezzel az akcióval tulajdonképpen az emberek egy hatalmas középső ujjat mutattak az ezzel foglalkozó cégeknek, és azt mondták nekik, márpedig ezt velünk nem tehetitek meg.

    Mivel egy példa nem példa, és az egy éves történet is réginek érezhető némelyeknek, légy a vendégem a másodikra és egy frissebbre. Most a Venom című filmről filozofálnék egy rövid ideig. És hogy miért? Az említett alkotás nagyon jó példa (nagyon sok ilyen és fordított eset van) arra, hogy egy adott dolgot a kritikusok jobban lehúznak, mint az átlag magyar fociszurkoló a válogatottat az Andorra ellen elszenvedett vereség után. A szakmabeliek 29, míg a mindennapi néző 86 százalékra értékelte a fent említett filmet. Ezzel együtt jól látható, hogy a mozikban is jól teljesít, szóval kimondhatjuk, hogy az emberek megmentették ezt a filmet, ugyanis a profik benyomása alapján akkora bukás lett volna, hogy a Sony még vagy 10 évig nem csinálna képregényfilmet. Ez a példa természetesen, mint mondtam, fordítva is megtörténhet, hisz van olyan történet, ami hatalmas siker volt szakmai sajtóban, de a tömegek gyomra egyszerűen nem vette be. 

   Remélem tisztán érthető az üzenet, amit a cikk megpróbál körbejárni. A megfontolt véleményátadás király dolog, a tetszés vagy nemtetszés kinyilvánítása is fontos, mindaddig, amíg ez nem megy át értelmetlen sárdobálásba, és el nem sötétül, mint egy youtube komment szekció latrinával felérő mélysége. Egy szó, mint száz, ne csak az egereket itasd, hogy ez meg az így meg úgy nem jó, hanem fejezd ki tetszésed vagy elégedetlenségedet, hisz ezzel is egy apró lépéssel közelebb vagyunk a változáshoz.

Írta: Braun Dániel