„ Mások megértésének titka önmagunk megértésében rejlik.”

Sokszor úgy érezzük, hogy egyes emberek nem képesek megérteni minket, tőlünk szokatlan módon viselkednek és reagálnak különböző szituációkra. Sokan nehezen fogadják el, hogy ők is tévedhetnek. Tényleg igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást? Florence Littauer – Személyiségünk rejtett tartalékai című műve rávilágít arra, hogy mindenki páratlan és különleges, csak a vérmérsékletüktől függően viselkedik.

Írta: Fanni

Elsőként leszögezhetjük, hogy minden embernek vannak erősségei és gyengéi, csak nem mindegy, hogy mennyire hasznosítjuk vagy korlátozzuk őket. Megállapítható, hogy vérmérsékleteinknél fogva négy személyiségtípusba lehet besorolni minket. A derűs, spontán, életvidám a népszerű szangvinikus; az elgondolkodó, hűséges, állhatatos a tökéletes melankolikus; a kalandvágyó, megnyerő és megbízható az erőteljes kolerikus és a barátságos, türelmes, megelégedett pedig a békés flegmatikus. Egy önvizsgáló teszt alapján könnyen megtudhatjuk, melyik személyiségtípusba tartozunk. A legtöbb emberben van egy domináns, és emellett egy másik meghatározó típus.

A népszerű szangvinikus ember dinamikus, energikus és nyitott személyiség. Érzelmei nagyon hamar változhatnak, igazi hangulatingadozó, lehet, hogy egyik pillanatban még dühöngött, majd a következő pillanatban vidáman megy tovább az úton, mintha semmi sem történt volna. Hamar elunja magát, ha nem kap elég ingert, ezért nem elég kitartó.

A tökéletes melankolikus ember pesszimista, zárkózott, befelé forduló típus. Előbb megfigyeli a környezetét, információt gyűjt és csak a számára fontosakat tartja meg belőle. Elmélyült, alapos, precíz a gondolkodása, nem szokása felszínes munkát végezni. Kreativitása és mély érzései folytán vonzódik a művészethez, zenéhez, irodalomhoz.

Az erőteljes kolerikus ember dinamikus, optimista és sikerorientált ember. Számára a megoldandó feladatok az érdekesek, ezért kevésbé igényli a társaságot.Kitartásával, akaraterejével, határozottságával és jó szervezőkészségével rendszerint el is éri a céljait. Képes gyorsan jó döntéseket hozni, mert hamar átlátja a kialakult helyzetet.

A békés flegmatikus nyugodt és békeszerető ember, aki a környezetből érkező hatásokra lassan reagál. Elfogadja az aktuális helyzetet, és megelégszik sorsával, nehogy változtatni kelljen rajta. Kerüli a konfliktusokat. Kiegyensúlyozó szerepet tölt be a személyiségtípusok között.

Mielőtt elolvastam volna ezt a könyvet, vagy legalább minimálisan is tisztában lettem volna a személyiségtípusok létezéséről, a testvérem rám vágta egyből, hogy én flegmatikus vagyok. Először sértésnek vettem, hiszen nem vagyok én flegma! Aztán beleástam magam egy kicsit a témába és rájöttem, hogy semmi köze nincs ennek a flegmasághoz. Természetemből adódóan alkalmazkodó típus vagyok, sokszor döntésképtelen, nyugodt - hisz nem hiába emlegetik anyáék boldogan, hogy én sosem ordítoztam úgy kiskoromban. A másik oldalról viszont szangvinikus tulajdonságok is megbújnak bennem, mert szeretek beszélgetni, hosszan kifejteni egy témát, gyakran elfelejtek dolgokat és képes vagyok bárhol eltévedni. Sosem tudtam szembeszállni a szüleim vagy a testvéreim akaratával, mert egyedüli flegmatikusként a családban inkább beletörődtem és alkalmazkodtam a helyzetekhez. Ez persze azt is jelentette, hogy sok konfliktusból maradtam ki, és kiegyensúlyozó „szerepem” miatt gyakran én békítettem ki a családot.

Gyakran hallható a népszerű mondás, miszerint az ellentétek vonzzák egymást. Az egyes emberek erősségeit tekintve hatalmas érték, ha az ellentétek egymással társulnak. Az egyik fél pozitívumai kitöltik a másik hiányosságai által hagyott űrt, örülhetünk a különbözőségnek, és nem kell tovább azon igyekeznünk, hogyan változtassuk meg egymást. Hiszen a legtöbb pár azon „ügyködik”, hogyan változtassa meg a másikat, a saját személyiségére átformálva. Érdemes végiggondolni a kapcsolatainkat - legyen szó barátokról, családtagokról vagy párkapcsolatról - és ez rengeteg helyzetet, tettet megmagyaráz. Mindannyian mások vagyunk, és pont ettől vagyunk olyan különlegesek. Megtudhatjuk, melyek az erősségeink, és hogyan fokozhatnánk őket, míg felismernénk a gyengéinket, hogy miként is győzhetnénk le azokat. Vannak emberek, akik képtelenek elfogadni és belátni rossz tulajdonságaikat, inkább a másik emberre hárítják azokat. A legtöbb konfliktus ebből adódik. Ezért először az önismeret elsajátítása a legfontosabb, majd ezután jöhet kapcsolataink ápolása és átértékelése.

Ha felkeltett benned ez a kis bevezető bármi kíváncsiságot, érdeklődést, mindenképp olvasd el Florence Littauer - Személyiségünk rejtett tartalék című könyvét, mert a személyes tapasztalatokon és történeteken keresztül tényleges rálátást nyit és megoldást talál sok megválaszolatlan kérdésedre. Hogy kinek ajánlanám? Mindenkinek, aki nem szeretne a társadalomból kitaszítottként élni a civilizációtól messze, magányosan.