Miért fontos a véradás?

   Tudtad, hogy egy véradással akár három ember életét is megmentheted? Sajnos bárki, akár mi is kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy vérátömlesztésre szoruljunk. Ilyenkor egy, a mi vércsoportunkkal „kompatibilis” véradótól származó tartósított vér mentheti meg az életünket. Na de miért ne akarnánk mi is életeket menteni? Az alábbiakban a véradással kapcsolatos hasznos tudnivalókról és érdekességekről olvashatsz.

Melyik vércsoporthoz tartozol?

   Ez az egyik első kérdés, amit véradás előtt feltesznek. Te tudnál rá válaszolni? Ez egy olyan alapvető információ, amit hasznos tudnod magadról.

Véradás szempontjából nyolc vércsoportot különböztetünk meg: A+, AB+, B+, 0+, A-, AB-, B- és 0-. Mindegyik csoport más-más gyakorisággal fordul elő és ez nagyban megszabja a transzfúzió lehetőségeit. Az AB+ vércsoport például mindenkitől kaphat vért, míg a 0- csak a saját vércsoportjától. Itt egy táblázat, ami segíthet e rendszer átlátásában:

Miért van egyre nagyobb szükség a véradásra?

   Korunk egyik fő problémája, a társadalom elöregedése, amely az egészségügy és a gyógyszeripar fejlődésének egyik „mellékhatása”.  Ugyanakkor népegészségügyi mutatók romlanak és ez a két folyamat előrevetíti a véradók számának csökkenését és a transzfúzióra szoruló emberek számának növekedését is. Egyszóval napról napra több véradóra lenne szükség, viszont a számuk egyre inkább csökken. Magyarországon naponta 8000 egységnyi vér előteremtésére van szükség, viszont ennek a megvalósítása egyre nehézkesebb. Ezért ennyire fontos ma az önkéntes véradás és ezért számítunk mindenkire, aki nem riad vissza egy tű látványától.

 Egészséges vért adni? Mégis hogyan?

    Biztos éreztél már olyat, hogy elönt a jóérzés, ha valakinek segítesz valamiben, legyen az egy barátod, vagy például egy számodra idegen, idős hölgy, akinek segítesz átkelni az úttesten. Ugyanezt érezheted akkor is (vagy talán még valami különlegesebbet), amikor egy-két héttel azután, hogy adományoztál a legfőbb testnedvedből, jön egy SMS, hogy felhasználták az általad adott vért. Ha ez nem lenne elég, vegyük sorra, hogy miért is egészséges ez a fajta jótékonykodás.

Minden véradást megelőz egy rövid szűrővizsgálat, ami egy HIV, egy Hepatitis-B, egy Hepatitis-C és egy szifilisz tesztet jelent.

Ezenkívül egy tanulmány szerint a rendszeres véradókat, akik évente kétszer adnak vért, kevésbé sújtják a gyakori, népbetegségnek számító egészségügyi problémák is, mint például a szívinfarktus vagy a stroke.

Ráadásul maga a véradás is előnyös folyamatokat indít be a szervezetben. A levett mennyiség arra ösztönzi a vérképző szerveket, csontvelőt, hogy új, friss vért, vörösvértesteket képezzen. Így aki rendszeresen ad vért, elmondhatja magáról, hogy a vére és gyakorlatilag ezzel az egész szervezete rendszerint megújul. Jól hangzik, nem?

Amit tudnod érdemes

   Ha az eddig olvasottak alapján sikerült meggyőzzelek arról, hogy vért adni királyság és rendkívül fontos, az alábbi információk hasznosak lesznek.

Egy felnőtt emberi szervezetben nagyjából 5 liter vér található, ebből véradás során nagyjából 4,5 deciliter vért vesznek le, ami egy egészséges szervezetnek nem túlságosan megterhelő. A véradást követő egy-két órát kísérheti kisebb szédülés, fáradtságérzet, mindaddig míg a szervezeted egyensúlya vissza nem áll. De ne aggódj, inkább gondolj arra, hogy neked ez csak egy icipici rosszullét, míg másnak egy élet.

A vért nagyjából 15 perc alatt veszik le, neked addig csak egy kényelmes, kipárnázott nyugágyhoz hasonló, vérvételi ágyon kell feküdnöd.

Ha vért akarsz adni, a következő feltételeknek kell megfelelned:

• 18 évnél idősebb és 65-nél fiatalabb életkor
• 50 kilogrammnál nagyobb testsúly
• kifogástalan egészség (véradás előtt ezt egy rövid orvosi vizsgálattal ellenőrzik)

Hogyha úgy érzed, hogy meg van benned a potenciál, hogy egy igazi hétköznapi hőssé avanzsálj, örömmel bátorítalak, hogy keresd fel a www.veradas.hu weboldalt és nézz utána a legközelebbi időpontoknak és helyszíneknek!

Egy közhelyes, mégis igaz bölcsességgel zárnék: Adni annyi, mint meggazdagodni.

                                                                                                                                                              Írta: Boér Péter